Tóth Sarolta: lakatlan ház



Csenget a csend, üres,
akár koponyában a szemüreg.
Sivár lakásban sűrűn lebegnek
láthatatlan porszemek.
Piszkos padlón
lábnyomok nincsenek,
molyrágta rongyok hevernek
szúette bútorokra vetve,
egérpiszokkal keveredve.
Rég elköltöztek a lakók,
nincsenek hozzátartozók.
Repedt falakon penész,
ablakain a szél benéz.
A nyomor luxusa,
hajléktalannak álomtanya
lehetne, ha beköltözhetne.
A ház életre kelne,
de ehhez nincs joga,
tiltja a törvény szabályzata.
Lakatlan ház,
hajléktalanná vált páriák,
egymásra találhatnának
egy könyörületes világban.



2 megjegyzés :

  1. Soraiddal a nyomorúságos helyzetben élők, állástalanok sorsa miatt aggódsz, Sarolta; emögött ott a munkát teremteni nem tudó környezet, a kényszerből külföldre vándorló sokaság. A törvény pedig a magántulajdont is szabályozza. Úgy kellene élni, szervezni a társadalmat, hogy a rászorultak is érezzék a közösség törődését.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi tudjuk, mi lenne jó, mire lenne szükség, de nincs erőnk, hitünk
      és hatalmunk sem.
      Azt hiszem, az ember nem igyekszik jóságával a mennybe, itt akar luxusban élni, és mások kínja nem fáj neki

      Törlés