M. Fehérvári Judit: Bródy Sándor magyarságtudata
Megjelenet az Agria Folyóirat téli lapszámában Aki tollat vesz kezébe, nyilván azzal a késztetéssel teszi, hogy gondolato... Tovább olvasom »
Kertész Éva: A légy sorsa
Imádott nevelő apám lábához tapadva, szinte átkarolva, szorítva, néztem a bocit, aki most érkezett hozzánk abból az alkalomból, hogy borjúpa... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Kallocsány II.
2. – Üdv, Kenéz polgártárs. – Szia, Sanyi! Te váltasz? – Sajnos. Pista, történt valami rendkívüli? – Csak a szokásos. Kiégett egy biztosíté... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Kallocsány I.
Kallocsány Sándor sietve átöltözött az utcai ruhába. A város fölébredt második álmából: a munkahelyekről kiáramló sokaság a bevásárló közpon... Tovább olvasom »
Kertész Éva: A csibe és a szappan
Rossz napom van. Bármihez kezdek, semmi nem akar sikerülni. Minden kiesik a kezemből, mindent felborítok. Úgy érzem, ma olyan üres vagyok, m... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Torzulás
Tér-idő torzulás. a fény elhajlik, lehanyatlik. A nap sem süt tovább. A felhők násztáncot járnak. Gyermekük jégeső. Ezért kell neked torzul... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Egyszerű vers
Talán csak egy hajszálon múlik merre vet a sors,…hol, s kivel osztozunk rajta. Lehet, csak egy fél mondat dönti el… vagy a nagy teremt... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Anyám emlékére
Életem leghosszabb kapcsolata voltál, szerencsés vagyok, vagy szerencsétlen tán? Napszítta temetőkbe járok, őseim sírjai közt bolyongok mécs... Tovább olvasom »
Rusvay Balázs: Vallomás
De el ne hidd, hogy átkoználak Téged, hisz minden sejtem legbelül Te vagy, s hogy elkoptatnak lassacskán az évek, emlékek nélkül elszöknöm n... Tovább olvasom »
Péter Péter: Két Akrosztichon ikerszonettje
Reménybe fulladt táj… Magyar ősi földek, Ezeréves átkok, ódon szittya falvak, Messze suhant álmok régen haldokolnak — ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Rigó
Kora hajnalban kelletlen ébredek, nyitott ablakomon erőszakos rigófütty kíméletlen riaszt. Mogorva vagyok, megvallom, nagyon. Aludtam volna ... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Kettétört csillag
Most kicsit a csendbe burkolódzom csak fákat hallgatok... hagyom, hogy végig aludják álmukat bennem a gondolatok. Hasadó villámként vágott l... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Holdra járó Krisztusok
Hóra léptem, verébnyomra, kezed fogom, kezem fogva. Tört diómban téli alma, Jégkrisztusok fáznak rajta. Az arcod fáj, szeretetre: lelked arc... Tovább olvasom »
Rusvay Balázs: Vác balladája
Két királyfi a fegyveres hadakkal az iszapbűzös folyampartra ért, hol fűzből volt a kereszt, s ölyvből angyal vijjogott a bűnbocsánatért. Sz... Tovább olvasom »
Péter Péter: Két szonett
Deákvári március: A téli sózott szóróhomok piszka az út töredezett kérgén szétterül csomósan a bűzlő kanális körül, és sárgállik, m... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Meghalt a szánalom
Ültem a TV előtt a kényelmes fotelomban, a fűtött szobámban, a növényeim között, és halálosan szégyenkeztem. Szégyenkeztem, mert az előző pe... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Részlet a Lepkeszárnyrés című regényből - 15. fejezet
15. Dobókockák Azután a szilveszter utáni esztendőben házasodtak össze, mikor rendőrök vitték el őket az Óbester nevű szórakozóhelyr... Tovább olvasom »