Lépten, nyomon találkozom emberekkel, akik nehezen, és fájva hurcolják magukkal belső magányukat, a beléjük rekedt kérdéseikre sosem kapott válaszaik terhét, de folyton kérdeznek maguktól, mindig ugyan azokat, és ez egy mókuskerék, ami az őrületbe kerget, és a végén a kicsikart válaszok torz diszharmóniájában szédelegve fuldokolnak.
Egy ember, a gondolatai milyenségétől ember, hogy egyáltalán vannak gondolatai, amiket megoszthat másokkal, és viszont.
Ám ha az empátia nem nyilvánul meg mindkét részről, akkor a dolog nem fog menni.
És azért nem jön össze, mert mindenki azt akarja, hogy őt hallgassák meg, rá figyeljenek, és ezt hiszi gondolatcserének, beszélgetésnek.
Túldimenzionálja saját nehézségeit.
Hát igen. Mindenkinek az a pofon fáj, ami az ő képén csattan.
Hogy mi a lényeg?
Hát, kinek mi. Ez azért nem egy súlyos dilemma, mert mindenből lehet lényeg,
ha azt csinálunk belőle.
Ha szenvedni vágysz, és beléd szorult gondolataidért az emberek empátiahiányát hibáztatod, ne csinálj egy csomó pitiáner dolgodból lényeges kérdést, mert úgy összedőlsz súlyuk alatt, hogy ki sem látszol alóluk.
Ott aztán kiszenvedheted magad!
Beszélgetni kell, mesélni, és meghallgatni, kitölteni a csendeket, a hallhatóvá tett gondolatok összefonódnak a térben, megszüntetve az empátia hiány, gyötrő érzését.
Beszélgessünk…
Kép: Kapolyi György alkotása
Milyen szerencséje van az alkotó embernek! Ha érzései feszítik, gondolatai kínzó kérdésekbe torkollanak, és nem kap, de nem is keres választ rájuk, akkor megírhatja, műveibe formálhatja azokat. Persze, itt még mindig a kérdésekről van szó, akkor is, ha az alkotások valamiféle "véleményekként" is szolgálnak a valóról, az emberről. Legyen azonban művész, akinek közlendője van, és közölni is tud - azért csak-csak szívesen beszélgetne erre vállalkozó, empatikus egyénekkel. Igazad van, Gyuri, beszélgessünk! :)
VálaszTörlésKedves Gábor.
TörlésMindenkinek van, az élet dolgairól véleménye.Bele is tud ragadni az ember, a saját maga építette gondolatrendszerébe.
Ha beszélgetünk, hallunk más megközelítésű gondolatsort is, ami pozitív értelemben korrigálja elméletem részleteit.
Módom nyílik, az enyémtől eltérő gondolatokat is hallani, a témámat illetően.
Ha ugyan azt nézzük, ugyan onnan, akkor sem látjuk pontosan ugyan azt.
Ha beszélgetünk, hallva mások, ugyan arról alkotott véleményeit, alkalmunk nyílik, az esetleges tévedéseink felismerésére.
Köszönöm értékes gondolataidat.
gyuri
Az ember társas lény. Fontos számára a kapcsolat megértő társakkal, így lesz teljes az élete.
VálaszTörléssajnos a mai élet elgépiesedett, a embereben sok az elkeseredés, nem érdeklikmás emberek gondjai,irigy is lehet. Eltűntek a családias beszélgetések, barátkozások,színvonalas szórakozások. Sekélyes lett a közösségi élet...
Minket gyerekkorunkban nem rendezvényeken szórakoztattak a felnőttek, egyszerű játékokkal együtt jól éreztük magunkat együtt. Nem kellettek csodajátékok, és fesztiválok, ahol a tömeg nem egymáshoz nincs köze, a táncok is csak ugrándozások, hadonászások, ordítozások .
Itt a versekben beszélgethetnénk, de alig van érdeklődés...vannak veszekedések, sértegetések /MÁS OLDALAKON tapasztaltam/ - én sem vagyok aktív,mert öreg és beteg lévén gyenge és depressziós vagyok már, sajnálom, de
egyetértek veled.
Karola
Kedves Karola.
TörlésKöszönöm, hogy olvastál, és megírtad a gondolataidat.
Tökéletesen egyetértek veled, ez, ami minden helyett na van, ez egy kiüresedett, minden realitást, és emberséget nélkülöző valami, aminek nem lehet jó a vége.
Szeretettel.
gyuri
Szívemből írtál, Gyuri.
VálaszTörlésMindezzel a saját családi és baráti körömben is találkozom. Még az olyan együttléteken is, mint pl az 50 éves találkozónkon, azt éreztem, hogy elbeszélünk egymás mellett, pedig ennyi idő után lett volna miről, és az élet dolgairól, a miértekről és okokról beszélgetni. Elidegenedtünk egymástól, még a családokat is szétszakítja a média, ha túl sokat nézzük ( de minek ). Ezelőtt még emlékszem, amikor anyukám minden este leült nagymamám mellé, és a hosszú szürke estéken tartalmas beszélgetések zajlottak. a szülő-gyerek viszony sem abból állt, hogy telefonon irányítva megkérdezik a gyerektől : Hazaértél ? Megtaláltasd a hűtőben az ebédet ? ( Jobbik esetben ) És ebben nem lehet a rengeteg elfoglaltságra hivatkozni. Gyermekeink lelki egészsége is hiányt szenved, ebben a megváltozott világban. Nem beszélve arról, hogy ezt viszik tovább magukkal. Minden szavaddal egyetértek. Örülök, hogy olvastalak.
Irma
Kedves Irma.
TörlésRossz irányban fordult a világ. A szülői felelősség alatt, nem azt értik, ahogy például én, a lányomat felneveltem.
Egy gyenge példa: Én, ugyan úgy tudok lopni, csalni, hazudozni, mint bárki.
De nem teszem, mert nem tehetem, nem azért hogy mit szólnának mások, hanem azért, hogy mit szólnék én!
Kicsavarodott értékrendek, "Modern világ", és nem veszik észre, hogy egymás életét teszik tönkre. Nem vagyok közel sem prűd, de vannak határok, amit ha átlép valaki, annak már csak lefelé visz az út.
Köszönöm, hogy itt jártál.
gyuri
Érdekes ez a beszélgetés dolog, mert az apámra gondolva,fiatalon nem értettem, hogy az én beszédes apám, idősödve, egyre szótlanabbá vált. Csak akkor szólt, ha fontosnak tartotta, de akkor velősen. Idősödve már rájöttem, hogy a sok beszéd fárasztó, és fölösleges. Szerencsére írásban kilotyoghatom magam, mint például most.
VálaszTörlésKedves Ibolya.
TörlésApádnál, az idősödés megengedte, hogy lássa a valóságot.
Mert valahol, semmi nem fontos, Ő, bölcsen eldöntötte, hogy szerinte mit érdemes szóban kifejezni.
Mindannyian egy kerek, önálló világ vagyunk, kifelé látva, de befelé élve.
A mondás jut eszembe. "Aki 40 éves korára nem utálja meg az embereket, az sosem szerette őket"
Engedd meg, hogy Kafkát is idézzem: Fiatal koromban nem értettem, hogy miért nem kapok választ kérdéseimre, ma már azt nem értem, hogy hogyan is kérdezhettem...
Félő, hogy van ebben valami...
Örülök, hogy rám néztél, köszönöm.
Beszélgessünk... egymással, érdekes dolgokról, van úgy, hogy csak azért, hogy megtörjük a csendet. Van úgy, beszélgetünk, de mégse mondunk semmit. Ahogy Ibolya is írta, a kor bölcssé tesz, és hallgataggá. Meg minek is ismételjük önmagunkat. Érdekes írás, tetszett. :)
VálaszTörlésKöszönöm Ildi.
TörlésÖrülök, hogy tetszett írásom.
gyuri