szeretném a fáktól látni az erdőt,
gyengeségből meríteni erőt,
véges reményt végtelenül várni,
ismert utat ismeretlen járni,
kibékíteni az ellentétet,
kárpótolni minden veszteséget,
látszat mögött látni a lényeget,
hitet adni a hitetleneknek,
megbocsátani a vétkezőknek,
segítenék minden szenvedőnek,
hiszen a fák erdőben is nőnek.
Szép ez a vágyad, Sarolta, s a hozzá vezető út is megnyerő. Lennél reményteli, felfedező, lényeglátó, hogy segíthess a rászorulóknak. Hiszen így igaz: a fák is erdőnyi közösségekben nőnek... (o)
VálaszTörlésA fák az én igazi hőseim. Nem ártanak,csak segítenek, és minden szenvedést elviselnek, csak az emberek fűrészét, baltáját nem.
TörlésJó gondolat és ötlet volt ez a fás-erdős párhuzam. Gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm a dicsérő üzenetet, a természet szeretetéből táplálkozott.
TörlésJó nagy káosz-erdő van itt, de valóban jó lenne benne a rend.
VálaszTörlésNem a versre gondoltam, hanem a korra, melyben élnünk rendeltetett. :-)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy ismételted a véleményedet, illetve helyesbítetted,mert már-már elszomorított, hogy a versemben van a nagy kaosz
VálaszTörlés