Tomor Gábor: Min nevettek akkor?



Hangulatfestő, múltidéző műsort hallhattunk a rádióban a múltkoriban. Hallhatta, aki hallgatta. További pontosítás: a múltkoriban sem éppen mostanában volt: jó pár év eltelt azóta. Felidézésére a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója kínál alkalmat.
A műsor címét hallván – Nevető ’56 – érthető a pillanatnyi meghökkenés; nem véletlenül kezdődött az adás a témaválasztás magyarázatával. Mert lehet-e a hat évtizede történtek időszakáról a tiszteletlenség vádját elkerülve, mulatságos percekben szólni?
Mécs Imre országgyűlési képviselő szakszerű magyarázatot adott: örömünnep volt október 23-a, később gyászos s még gyászosabb napok következtek, de a legmélyebb infernóban is segített a vidámság. A megpróbáltatások közepette, a börtönben s később is a viccelődésekkel, a rengeteg mókával lehetett védekezni, az életerőt megőrizni. 
Az emlékezők (közülük sokan már nem élnek) aztán számos történettel szolgáltak. Mécs Mónika elmondta: a papa „meséi” hatására aszerint tesztelte a felnőtteket, hogy voltak-e börtönben. Margitai Ági színművésznő nevezetes előadásukról szólt, mely közben végig behallatszottak a lövések. Obersovszky Gyula újságíró, egykori halálraítélt nem mulasztotta el megemlíteni, ő ekkor már a revizionisták „kinevezett” vezére volt, bár nem is sejtette, hogy eme irányzat mit is jelent. Makk Károly filmrendező a Sztálin-szobor ledöntéséről szólt úgy: annyi boldog embert, mint ott, akkor, azóta kevésszer látott. 
Jellemzően sok szó esett egyébként erről az eseményről, hiszen annyi mindent lehetett töményen érzékeltetni vele.
Idézték például a színész Pécsi Sándort, aki kuriózumként hazamenekítette Zsugás Vili (Joszif V. Dzsugasvili = Sztálin) szobrának jobb kezét. Anekdota szólt arról az illetőről, aki – mivel a többiek nemtetszését kiváltva túl nagy darabot vágott le a bronzból – azzal vágta ki magát: „Brigádnak lesz!” Karátson Gábor festőművész, író, gondolkodó, Duna-körös stb. szerint sokan kiabálták is a szobornak: „Tartsd magad, Jóska!” (Mert ugye, bármennyire erős, meg diktátor is, de akkor nagyon egyedül volt, magányosan…)
Sorjáztak a viccek, sztorik, érdekességek. Nagy Mihály agrármérnök (hat év börtönre ítélték el, három és fél év letöltése után amnesztiával szabadult) például a harcok időszakában bekéredzkedő, illemtudó gyerekekről szólt: „Néni, kérem, ha szépen letöröljük a lábunkat, és nem beszélünk csúnyán, lőhetünk az ablakból?” És mit írt a későbbi években leckefüzetébe Móricka? „A ferencvárosi vásott kölykök benzines palackokat dobáltak a békésen lövöldöző szovjet tankokra.”
Értelemszerűen jelentékeny szerephez jutottak a műsorban a smasszerek is, így abban a történetben, amikor a zárkalakó kioktatja őrzőjét: „a foglár nem azért van itt, hogy kötekedjen, hanem, hogy kiszolgáljon”… Na persze, nem ez volt az a humanista fegyőr, aki figyelmeztette a foglyokat: „Vigyázzanak, mert ordítani fogok!”
„Kicsi az ország, sok a katona…” A konszolidálódott helyzetben, jóval később írt, no de még jó ideig előadhatatlan dallal búcsúzott az egyórás Kabaré szeparé, Nevető ’56.
A szerkesztő műsorvezető Fábry Sándor (azóta sok show gazdája) egyéniségéből is fakadóan lendületes előadást hozott létre.



A karikatúra a Ludas Matyi egyik 1956-os számából való.   



12 megjegyzés :

  1. Kedves Gábor,

    Picit sikerült idevarázsolnod abból a hangulatból, amiről a műsor szólhatott :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett a szemelgetés a felidézők, az események résztvevőinek, a korszak tanúinak emlékezéséről, kedves Noémi!

      Törlés
  2. Kedves Gábor.

    Nagyon jó az összefoglalód.Karinthy szerint, igazán röhögni, csak igazi katasztrófákon lehet...
    Nincs az a súlyos helyzet, ami mögött ne bújna el a humor.
    Most, hogy olvaslak, bennem is felfortyant sok emlék, abból az időből.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól írod, Gyuri, s tényleg, a felidézéseket olvasva igazolódik is e megjegyzések helyessége. Mindent, ami jellemzi a fontos történéseket - s a humor tagadhatatlanul képes rá - meg kell őrizni. Egyetértünk, köszönöm! :)

      Törlés
  3. Én is örülök írásodnak,Gábor.Akkor nagyon kicsivoltam,aztán meg erről nemlehetett nálunk beszélni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eléggé tabutéma volt ez általában, illetve a nyilvánosságban csak a hivatalos útmutatás szerint lehetett 1956-ról beszélni. Később aztán mind több részlet, információ került elő, a rendszerváltozás pedig elsöpörte a gátakat. - Köszönöm hozzászólásodat, kedves Hajnalka. :)

      Törlés
  4. Kedves Gábor!

    Írásod olvasva, bennem érzések kavarodtak. Az egyik magyarországi levelezőtársam írta: Egyetemisták hadát lövöldözték le. Bennem ez maradt meg örökre.

    Szeretettel olvastalak: Mila

    VálaszTörlés
  5. Jómagam is a rengeteg áldozatra tudok gondolni elsőre, akik életüket adták a változásért. Ezért is tudattam az elején, hogy a szereplők mivel indokolták a műsorban való fellépésüket. Halálraítéltként, több év után szabadulóként is csak tudhatták, miről beszélnek. - Örültem soraidnak, kedves Mila!

    VálaszTörlés
  6. Ilyen vidám oldaláról még senki sem mutatta meg 56-t. Nagyo tetszett. Ennél a mondatnál már hangosan nevettem: „A ferencvárosi vásott kölykök benzines palackokat dobáltak a békésen lövöldöző szovjet tankokra.”

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól érzékeled, kedves Ibolya: a vicces mondat egyrészt a komor tényt jeleníti meg, másrészt nevetségessé teszi a közhangulatot formáló igyekezetet. - Köszönöm szavaidat!

      Törlés
  7. Október 23-ról még sem olvastam-hallottam így, pedig valóban, nincs az a helyzet amiben ne lenne humor is, csak meg kell látni. :) Nekem roppantul tetszett a Zsugás Vili is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mai szlengben leginkább a kártyázással kapcsolatban használják e jelzőt, s nem véletlenül érezheted találónak. A vezérek, politikus közvélemény-irányítók előszeretettel kártyáztak és kártyáznak a rendelkezésükre álló (vagy éppen nem álló) szereplők nevével... - Köszönöm soraidat, Ildi! :)

      Törlés