Karikásnak csúfolták, mert két olyan görbe lába volt, hogy aki látta, azt hitte hirtelen, hogy gurul.Biztos, hordón szárítod a harisnyáidat – ugratták a kocsmában, de nem lehetett kihozni a sodrából.
Csak szemlélője volt a körülötte zajló világnak, zárkózott lénye, nem engedte részt venni a handabandában.
Egyedül élt, szikár alakja, alacsony termete nem volt éppen a nők álma.
Fiatal éveiben, még reménykedett, hogy majdcsak akad nő, aki elfogadja.
De nem akadt, és már így, jóval túl az ötvenen, nem is érdekelte.
Valakit kerülgetni, alkalmazkodni, ugyan minek – mondta, nagyon jól elvagyok egyedül, meg meg is szoktam – mondogatta, mikor ugratták a barátai.
Karikásnak csúfolták, mert két olyan görbe lába volt, hogy aki látta, azt hitte hirtelen, hogy gurul.
De végső fokon szerencséje volt, mert ha teszem azt, két egyenes lábbal születik, hát ember fia nem emlékezne rá.
A semmire, nincs hogy emlékezni…
Csak szemlélője volt a körülötte zajló világnak, zárkózott lénye, nem engedte részt venni a handabandában.
Egyedül élt, szikár alakja, alacsony termete nem volt éppen a nők álma.
Fiatal éveiben, még reménykedett, hogy majdcsak akad nő, aki elfogadja.
De nem akadt, és már így, jóval túl az ötvenen, nem is érdekelte.
Valakit kerülgetni, alkalmazkodni, ugyan minek – mondta, nagyon jól elvagyok egyedül, meg meg is szoktam – mondogatta, mikor ugratták a barátai.
Karikásnak csúfolták, mert két olyan görbe lába volt, hogy aki látta, azt hitte hirtelen, hogy gurul.
De végső fokon szerencséje volt, mert ha teszem azt, két egyenes lábbal születik, hát ember fia nem emlékezne rá.
A semmire, nincs hogy emlékezni…
Kép: Kapolyi György alkotása
Így van ez: ha valaki semmi érdemlegeset nem tesz, ha kihúzza magát mindenből, mindenhonnan – akkor ugyan milyen megnyilvánulására emlékeznének? Marad, ami látható, a teljesen külsődleges jellemző. Írásod, Gyuri, ítéletnek tekinthető, ámde amit Karikás talán nem is bánna.
VálaszTörlésIgazad lehet Gábor.
TörlésSzegény ember vízzel főz, ha Karikás mással nem tud fennmaradni, hát, a semminél több, két görbe láb.
Minden jobb, mint a semmi - mondaná, ha kérdeznék.
Köszönöm véleményedet.
gyuri
Valóban, aki valamivel eltér az átlagtól , inkább emlékeznek rá. Én így vagyok a hosszú tanári pályám során , most a jóban, rosszban élen járókra emlékszem. Fura világ. Üdv , a jó írásodat köszönöm, Hajnalka
VálaszTörlésKedves Hajnalka.
VálaszTörlésÉn köszönöm, hogy elolvastál, és egyetértünk.
Az ember, ösztönösen próbál valamit, amitől a neve legalább fennmarad, és nem gondol rá, hogy Ő is elfelejt mindenkit, ahogy Őt is elfogják felejteni mások.
Karikásnak, legalább nem kellett tennie azért, hogy emlékezzenek rá. Hát nem egy szerencsés fickó?
Üdv: gyuri
Kedves Gyuri,
VálaszTörlésÍgy maradhat fent valaki úgy, hogy nem is kellett tennie érte semmit, a mai "celebek" pedig meggebedhetnek, akkor is gyorsan elfelejtik őket:) igazán jó írás, tetszett.
Kedves Noémi.
TörlésEz az igazság, amit mondasz. Ha már mindenkit egyszer elfelejtenek, legalább ne kelljen érte erőfeszítésekkel mérgeznie magát.
Köszönöm, hogy kommenteltél.
gyuri
Hajnalka hozzászólásával egyetértek. Az átlagos tanulókat nem jegyzi meg az ember, különösen az én koromban. Az írásod is erre utal.
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok: Mila
Kedves Mila.
VálaszTörlésKöszönöm látogatásodat.
Egy szürke átlagra nincs mitől emlékezni.
Nincs rajta kapaszkodó.
Szeretettel.
gyuri
Az átlagos sosem érdekes senkinek.Az attól való jelentős eltérés mindig érdekes, akár jó, akár rossz irányú. Az ember szeret megszólni, és dicsérni.Tetszett :)
VálaszTörlés