Szél hárfáján szól a dal,
szívem vitted magaddal
hófehér galambom.
szél dalával üzenek,
elcsuklik a hangom.
Szelek szárnyán elrepültél,
ráncos bőrű béka lettél,
szennyes tóba elmerültél,
kuruttyol a hangod.
Csókoljon meg a királylány,
változz békából galambbá,
mesés varázslattal.
Legyen tied király lánya,
a királynak fél országa,
elhallgat a szél hárfája,
nem várlak galambom.
Siratlak e dalban.
A megbocsátást halljuk ki soraidból, Sarolta; aki távozott, annak sem kívántál rosszat, remélted inkább sorsa jóra fordulását. Versed egyúttal a meg nem szűnt szereteted is megmutatja. :)
VálaszTörlésA mesék világába küldtem - és ott minden jóra fordul, győz a szeretet, nem úgy,mint a valóságban.
Törlésköszönöm kommentedet