Az univerzum csak egy kör.
Kör, de mily tökéletes!
Nem teremtődött ennél még
Jobb csodaforma,
Mint e geometriai végzetes.
Hisz ez ad egyenlőt
Minden pontnak egy körül,
S leginkább viszonyítható,
Sarokba nem szorítható;
Vele minden rossz ürül,
S körben mindenki örül,
Mert egy körül ül.
Körforgás itt minden:
Az évszakok, s hol vérünk kering.
Körben mozog minden:
Az anyagok, az építőelemeink.
Körben futunk tornaórán,
Körben jár az óra,
S körözünk életünk folytán:
Kelünk, majd térünk nyugovóra.
Az univerzum talán ezért
Mégsem csak egyetlen kör.
Koncentrikus körkorona,
Mindenható őr.
Legyen az korong, cső, labda,
Lámpa, sugár, vagy golyó,
Csavar, kerék, vagy a napocska:
Mind a körből való!
(Pápa, 2012 nyara)
Köröző verseddel az univerzumnak adóztál, kedves Árpád, sorra véve: mennyi ilyen körforgás van az életünkben. Csupa kedves , illetve megszokott jelenséget említettél, pedig, ha meggondoljuk, ki-ki a maga érdekében egyfajta "aurában" húzódik meg, míg csak mozog. De megy az ilyesmi nagyobb méretben is: például a külvilágtól való nemzeti szintű óvakodást egykori honvédelmi miniszterünk, Für Lajos hirdette meg a "körkörös védelem" elvével. (Az univerzum meg rá se rántott... :-d )
VálaszTörlésKöszönöm, jó meglátások! Igazából számos asszociációra képes az ember a kör hallatán-gondolatán - szellemes végszavad Gábor, jó példa erre! :>)
VálaszTörlésMert gömbölyű, azért forog, összeütközik, szétpattan - és rombolja egymást és önmagát is - a kereket mégis későn találták fel - miért is? -mert nem elég tömör, nem elég nehéz, túl egyszerű? A világ forog tengelyén végtelen
VálaszTörlésidőben és szédülünk vele
Egyetérthetünk! Köszönöm a hozzászólást!
Törlés