Tóth Sarolta: Emberismeret



Van néhány foglalkozás, melynek gyakorlásához empátiára, lélekkurkászásra is szükség van, ha sikeresek akarunk lenni. Ilyen a pedagógus pálya is.

Diákként magam is szenvedő alanya voltam ennek a tanári első benyomásra kialakított képnek, melynek alapján a törekvő butuskák dobozába kerültem hosszú időre, sőt annál a tanárnőnél, aki a növénytant tanította nekünk a gimnázium első osztályában - mondhatnám végérvényesen. Ez utóbbin azt értem, hogy tanárként egykori iskolában kezdtem a pályát és kollégám lett a tanárnőm. Nem barátkozott meg velem, a szükséges köszönésnél többet nem beszélgetett velem. Ma sem értem az okát, de azt hiszem, tévesen hitte, hogy az ő első benyomásai a leendő tanítványokról - csalhatatlanok. Tévedését magának sem vallotta be.

 A történet röviden annyi, hogy akkor, amikor bemutatkozó első biológia óránkon kijelentette:
 - Úgy igyekezzetek, hogy nálam az első benyomás rólatok, - döntő az elkövetkező egész tanévre.

Nem vettük komolyan, pedig kellett volna. Az én bemutatkozó első felelésem a táblánál apró, de meghatározó tévedés volt.
- Rajzold fel a fák növesztő hengerét! - szólt az utasítás. Jól tanultam, érdekelt is a biológia már gyerekkoromtól fogva kedveltem a növényeket.
Magabiztosan láttam neki a táblánál a rajzolásnak, és ekkor eltévesztettem a helyes választ.
Középen van a kambiumgyökér, kívül a háncs, belül a fa rész- én sajnos, felcseréltem, - pechemre:
 - Tűnj a helyedre! Olyan ügyetlen vagy, hogy rád nézni sem jó, - mondta Mária néni és ezzel elástam  jövendőbeli jeles osztályzataimat mélyen. Soha nem kaptam írásbeli feletekre, házi feladatokra sem jelest, akkor sem, ha a kérdésekre a választ lexikonokból, szakkönyvekből másoltam ki. Nagyon bántott a helyzet, bizonyítani akartam, de a feladat esélytelennek bizonyult. Szerencsére a biológiát nem gyűlöltem meg emiatt. A következő tanévben állattant tanultunk - akkor még élt bennem némi neheztelés, bár más tanár tanította, hanyagoltam a rendszeres felkészülést. Néhány gyengébb osztályzatot is sikerült begyűjtenem.
Ekkor viszont úgynevezett kis-érettségin az évi tananyagból kellett év végén vizsgát tenni, tételeket húzva egy-egy témáról. A bizonyítványba kerülő jegyet ez határozta meg.
Volt huszonnégy tétel, - de én csak az első tízet tanultam meg, mert nehezteltem és dacból nem érdekelt, ha rosszabb jegyet kapok. A vizsga előtti éjszakán különös álmot láttam: megjelent előttem egy kisfiú - akiről kiderült álmomban persze,- hogy ő Jézuska /annak nevezte magát - megsimogatta a fejemet és azt mondta:
 - Ne aggódj kislányom, a nyolcas tételt fogod húzni és minden rendben lesz!
Reggel élénken élt bennem az álom, és - bár nem nagyon hittem benne - megnéztem a tankönyvben a tétel anyagát. A téma a gyűrűs-férgek felépítése volt. Alaposan átolvastam, noha nem érdekelt - de ma is emlékszem rá még, noha nem lenne fontos - de döbbenetes volt az álom teljesülése.
Bementem az iskolába vizsgázni, már megkezdődött, néhányan már bent voltak a teremben. Sorrendben, érkezés szerint mentünk be. Mindenkit figyelmeztettem, hogy a nyolcas tételt ne merje kihúzni, mert az enyém. Kinevettek, de én sem vettem komolyan. Amikor sorra kerültem, hogy tételt húzzak, a tanárnő - aki osztályfőnököm is volt - aggódva kérdezte:
 - Tudod? - féltett, mert a többi jegyem jeles volt.
 - Természetesen, tudom! - feleltem, mert valóban a nyolcas tételt húztam és kiválóan elmondtam a legapróbb részletet is a gyűrűs-férgek testi felépítését. Ettől kezdve a biológia kedvenc tárgyammá vált és mi még érettségi vizsgát is tettünk belőle /ez 1955-ben volt/ - és kitűnőre érettségiztem.
   Tanárként ezt az "első benyomás" meghatározó szerepét nem alkalmaztam, de azt sem állítanám, hogy nem vettem figyelembe - és azt tapasztaltam, hogy gyakran bevált - talán több érzékem volt hozzá, mert nem alkalmaztam ezt annyira mereven. Mondhatnék példát, de ez már másik történet lenne.



2 megjegyzés :

  1. Érdekes történetet meséltél el, Sarolta. Nekem is rémlik a múltból egy, az írásodban szereplőhöz hasonló következmény, de annál egy önérzeteskedés miatt volt következetes a tanár, és emiatt nem adott soha jelest. De így van ez: az emberi gyarlóság mindenre képes. És igazad van: lehet szokásaihoz ragaszkodó az ember, de ne tegye azt mereven. :)

    VálaszTörlés
  2. Erről jut eszembe a francia tanárom. Nem brillíroztam ebből a tantárgyból, igaz másból sem, mégis meglepett, mikor az érettségi után egy évvel (1955) egy távoli városban találkoztunk. "Maga mit keres errefelé" - kérdezte, miután fogadta a köszönésemet és felismert. "Itt vagyok medikus!" - büszkélkedtem. "Maga egyetemista???". Kérdőjelei ma is sajognak.

    VálaszTörlés