6 megjegyzés :

  1. Remekül megfogalmazza e két kérdésből álló rövidke a csak fél-elem ismeretéből fakadó létfilozófiai, "szeretetelméleti" és civilizált emberi dilemmát. Bizony mindig érdemes ezeket feltennünk... :-?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, nem eléggé ismerjük a "hatásmechanizmusokat"... Ki hogyan szerethet jól, okosan - ez minden generáció örök témája. - Örültem értésednek, kedves Árpád. :)

      Törlés
  2. Sokszor a legnagyobb szeretetből való féltés-vélemény kimondásával sebzünk. Aztán idő múltával a sebzett másként lát, meglátja az akkori vélemény igazságát. És megbocsát, elfogad... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ... és azzal esetleg jó irányba befolyásolhatja, ami következik... Elgondolom mondjuk, milyen azok helyzete, akik a szülői ellentétek miatt például csonka családban nőttek fel, esetleg a "gondviselőjük" kocsmák, börtönök állandó lakója volt. A lelkiismeret kérdése ezután, hogy az "elkövetők" maguknak meg tudnak-e bocsátani... Nehéz ez... - Köszönöm vélekedésed, Ildi!

      Törlés
  3. Különös tapasztalatom - most,idős koromra - hogy gyakran előfordult, hogy jót akartam, annak is hittem,-de később kiderült,hogy rosszul cselekedtem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óhatatlanul megesnek az emberrel élete során ilyen dolgok, s ezekből megkésve is okulhatunk, tapasztalatunkat mindenképpen gyarapították. Ilyesmire mondják: sajnálkozni kár. - Örültem soraidnak, Sarolta. (o)

      Törlés