Kapolyi György: Rohadt egy világ



Egyelőre itt úszkálok a lombikban, vagy inkább lebegek, ez sokkal költőibb.
Mert adjon magára az emberkezdemény, már- a végtelenül beszűkült lehetőségein belül.
Nem unatkozom, egész nap elnézegetem a laboratórium dolgozóit, így, az üvegem falán keresztül különösen szórakoztató, ahogy hajlik az üvegfal, úgy torzulnak szanaszét a jövő- menő emberek.
Itt a polcon, mindkét oldalról vannak szomszédaim, bambán gubbasztanak üvegeikben, próbálkoztam jelbeszéddel, de hasztalan. Nem is tudom, miféle szerzetek. Ahogy átvizsgáltam magamat, és megnéztem őket, hát nem is hasonlítunk egymásra különösebben.
Időnként az egyik ember leveszi üvegemet a polcról, jó közelről megnéz, olyan nagy a szeme, mint egy tehénnek, meg olyan értelmes is. Néha megpiszkálnak valami üvegcsővel, rajta keresztül folyadékot engednek a levembe. Hiába dugják be dugóval lombikom száját, mégis párolog a lé. Leider- mondhatnám, ha német kezdemény lennék, de nem vagyok, így nem mondom.
Az a rohadt üvegcső nagyon kellemetlen mikor megérint, hogy az a fakezű direkt teszi, vagy csak ügyetlen, azt nem tudom, de szívesen beletolnék egy köteggel a seggébe, had tudja, meg hol lakik az Úristen.
A fakezű barom.
Két fajtát figyeltem meg itt a teremben. Az egyiknek a mellkasán két nagy dudor van. Hogy mi a fene az, az ég tudja, de nagyon kellemetlen lehet. 
Már többször végigtapogattam a magamét, de szerencsémre az én mellkasom sima.
Már egészen megszoktam, hogy az üvegfal torzította hangok között kiigazodjam. Remekül értem a személyzet beszélgetéseit, így napra tájékozott vagyok-, mondhatom.
Tudom, hogy másnap melyik üveg kerül sorra, mit akarnak vizsgálni lakóján, és mi vele a hosszú távú szándék.
A sok fehér köpeny, meg nadrágkosztüm eléggé groteszk látvány, ezek pózokban élik ki magukat, ahelyett, hogy valami értelmesebb dolgot tennének.
Ha valaki jó fej, az gatyában is az, ha meg hülyüske, felvehet akár három köpenyt, akkor sem ér semmit. Lehet, ezt ők is sejtik, de nem illik róla beszélni.
Amúgy mondhatni jól vagyok, szépen fejlődök itt az üvegben- hallottam, hogy egymásnak mondják- meg a külvilág dolgairól is beszélnek, így egész jól eligazodom az utca ügyeiben.
Nem tudom hogyan tovább, de lassan már borotválkoznom kell, és még mindig itt ölök a lombikban. Ha ez így megy tovább, ki kell jutnom innen, persze ha nincs itt senki.
Nagy ribillió lenne, ha észrevennének mászás közben. Az a szőke- kövér dudoros, biztos sikítozna mint szokott, és tépkedné azt a ronda kese haját.
Ha szabadlábon lennék, megtenném helyette, lássa, van bennem gesztus.
Ahogy növök, gondolom, csak áttesznek egy nagyobb edénybe, ne érezzem úgy magam, mint fába szorult féreg.
Mingyán jobb lesz a közérzetem- így mondta egy napokban itt járt vendégük, valami húgyagyú- falusi tudóstársuk lehetett.
Amúgy ez, egy marha unalmas hely, ezek is csak a pénzért vannak itt. Ha emberré kerekedem, biztos, hogy ilyen helyre be sem teszem a lábam.
Ezért nem lenne érdemes kifejlődnöm.
Úgy hallom, az emberek szeretnek lehetőleg értelmetlen dolgokkal időt vesztegetni, persze ők értelmesnek hazudják, amit el is hisznek.
Ezek nem csak a másét, de saját szemüket is képesek kihazudni.
Bár a hazudozás az élet sója, egy elsózott akármi rettenetes élmény. Nem is akarok rágondolni.
Lehetőleg nem is akarok gondolni semmire, csak nem vagyok képes megállni. Lehet, hogy azért nem értem ezeket, és nem értek dolgaikkal egyet, mert még nem fejlődtem ki egészen. Félő, ha sikerül, szóba sem fogok állni velük.
Onnan fogom tudni, túlfejlődtem.
Akkor már az értelmi alultápláltság állapota jobb. Nem kell feltétlen a dolgok mögé nézni, attól azok nem változnak, csak számomra válnak elviselhetetlenné.
Miért szúrjak ki ilyen csúnyán magammal?
Ha nem lennék ennyire szőrszálhasogató, nem meglepődnék a „Mingyán” szótól, hanem röhögve használnám.
Mingyán kiugrok az üvegből, ti meg mingyán hanyatt estek.
Ahogy így hallgatlak és elnézlek benneteket, nem értem, miért akartok lombikban tökéletes embert gyártani. Miért kell nektek egy lekörözhetetlen konkurencia?
Hisz evidencia, hogy nincs bennetek tolerancia, csak szellemi impotencia.
De ami tetszik az az, sosem tanultok a kudarcaitokból.. Ebből arra következtetek, imádtok szenvedni. Hát tegyétek, amíg nem kell közöttetek lennem, addig ez rátok tartozik.
Nekem kéne titeket lombikba gyömöszölnöm, hátha utólag fejlődnétek valamicskét.
Mingyán más lenne a világ, újra hagyományos módon mehetnének a dolgok, lombik nélkül.
Nem is szólva arról, mennyivel olcsóbb.
Jöttök ezzel a marha klónozással.
Csináltok egy birkát, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy e nélkül is születik elég.
Miért nem csináltok, mondjuk egy őslényt? Ja az nem megy?
Na ennyit a tudományotokról.
Amit ti tudtok, amire büszkék vagytok, azt nem tudni is érdemes.
Egy ilyen csürhébe akartok engem készre csinálva elhelyezni? Hát van nektek a pofátokon bőr?
Egy percig nem érdekel senkit, hogy nekem- velem kapcsolatban mi a véleményem? 
Ez, a tapintatlan gátlástalanság rátok vall.
Ha meggondolom, itt akarok maradni az üvegemben. Inkább százszor feloldódom ebben az élettani lében, minthogy köztetek bohóckodjam ott kint.
Ekkora hibát csak ember követhet el, egy lombikbébi soha.


Kép: Kapolyi György alkotása


4 megjegyzés :

  1. "Hisz evidencia, hogy nincs bennetek tolerancia, csak szellemi impotencia." Imádom a szójátékaidat.Egyébként tényleg egyre rohadtabb ez a világ.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. HAHAHA !

      Ibolya !
      Imádod a szójátékaimat, én meg Téged !
      gyuri

      Törlés
  2. Igazán érdekes nézőpontból adtad elő ezt írásodat, Gyuri. Mit láthat egy emberkezdemény a rá "váró" világból? Tetszett a kritikus szemlélete, s már maga a túlfejődéstől való félelme is - hiszen egyet nem értve, majdan szóba se állna e ma élőkkel... :) Ezt a bohóckodást azért mégse... A klónozást érintetted, de mennyire aktuálisan fest a lombiktéma a ma róla folyó handabandázást tekintve! (o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gábor.

      Valami elképesztő, és sekélyes tud lenni, ez a kétszínű emberiség !
      Ez a lombik handabanda, ez egy primitív, szégyen.
      Az egyház buzgó Istenfélelme, és "Keresztyényi" hevülete !
      Elfelejtették a Jean D'Arcokat, a Spanyol Torquemádákat,akik százával kirabolta az ottani keresztény zsidókat, aztán hajósokkal elszállítatta őket Spanyol honból, megbeszélve a hajósokkal, hogy vegyenek el tőlük mindent amijük még maradt, és öljék a tengerbe őket...
      Ma is, a szarkofágja, a Spanyol dómban pihen.
      No komment........
      gyuri

      Törlés