Lágy altatót fuvolázik a kinti szellő,
keresztre feszített hold lassan feljő.
Tündéreket látok, táncot járnak,
dalolnak hűvös, vetett ágyamon.
Virágok bókolnak, alszanak rég,
illatuk szobámban foszlik szét.
Balzsamos érintésük régi szép
történet álmát óvón ontja rám.
Kép: Pintér András fotója
Nagyon kedves és szép vers Ildi.
VálaszTörlésValahol, az egyik létből a másikba, az álomba való békés és megnyugtató átzsilipelés verse.
Igazán költői, és szép.
gyuri
Köszönöm, Gyuri ! Valóban ilyennek érzem, ahogy átcsúszunk a lét egyik formájából a másikba, ami kivételesen most nem a meghalás. :)
TörlésA felfeszített hold látomásától a jótékony álom vitt az egykori szépségekig... Jó, hogy ezek mindmáig megmaradtak, Ildi. :)
VálaszTörlésLegalább az egykori szépség megmaradt, ha más nem is . Hajh, fiatalság... Persze, a mai élettapasztalattal volna csak jó újra ... :)
Törlés