Úgy bújok, behunyom szemem.
Fülem hallja a tombolást.
Kiáltanám: Elég legyen!
Kint zúgnak dühös trombiták.
Nap mint nap újra kérdezik:
„Melyik oldalnak vagy tagja?”
Leszarva nálam mindegyik!
Ellenem fordul haragja
mindenkinek, ki csorda tag.
Nem lehetek kívül álló?
Értelmes ember, és szabad?
Magányosan kiabáló
szekér táboron kívüli?
Csak egy ember, és semmi más?
Az elvakult ezt nem hiszi
szerinte tettem árulás!
De birkáknak kell a csorda!
Most, és mindig szabad vagyok!
Nem térek be az akolba,
és már sohasem hallgatok.
2017.06.13.
Azok nevében írsz, miközben magadról is persze, akik nem tartoznak egyetlen szekértáborhoz sem. És ők vannak legtöbben e hazában, kedves Jenő. Az a baj, hogy viszont nem mindenki vallja, amit te a címmel és versed végén...
VálaszTörlés