Varga Árpád: Szálló lélek, szellem





Hová száll a lélek afrikai vidéken,
a polgárháborúk közt nyomorban, éhségben?
Mit ér ott a szellem a fegyverropogásban,
a szelíd közelség a kínzó éhhalálban?

Mert ha nem ér semmit lásd ilyen körülményben,
mit üzenjünk magunknak áldás-békességben?
Elalélt már a lélek bódult kényelemben,
a szelíd közelség a kéjes élvezetben…

(Pápa, 2013. év végén)


2 megjegyzés :

  1. Mit üzenhetünk, hogyan is tehetnénk, és milyen eredménnyel járhatunk ugyan? Versed akár most is megírhattad volna, kedves Árpád, és évtizede is meg korábban, hiszen dúlnak a háborúk szerte a világban...

    VálaszTörlés
  2. Valóban, szörnyű látni a hasonló mondanivalóval bíró művek keletkezési idejét, mert nem kívánt érvényesség ez. (Talán azóta még inkább fokozódtak a véres harcok.) Ugyanakkor a mi kis békevilágunk sincs teljesen rendben, ahol a fától nem látjuk az erdőt. [-(

    VálaszTörlés