Nézni, nézni, nézni…
Arcodat fürkészni,
minden egyes arczegzugot,
a kontúrt, az áll-hajlatot,
a fülcimpát, a száj szélét,
a szemhéjak melegségét:
a férfi szereti a nőt nézni,
csak nézni, céltalanul.
(Pápa, 2015. év elején)
Varga Árpád: Eszményi
Nézni, nézni, nézni…
Arcodat fürkészni,
minden egyes arczegzugot,
a kontúrt, az áll-hajlatot,
a fülcimpát, a száj szélét,
a szemhéjak melegségét:
a férfi szereti a nőt nézni,
csak nézni, céltalanul.
(Pápa, 2015. év elején)
A címmel is készteted az olvasót, hogy kérdezzen: eszményít-e a szerelmes, s ha igen, mennyire tudatalattian, mennyire szíve örömétől átitatva méltatja párját? Mert azt teszi a felsorolással, az apró részletek számba vételével. Talán még közelibbnek érezném a kapcsolatot, ha "birtokosságát" is éreztetnéd. Azon gondolkodtam el tehát, hogy magam mit írtam volna; a "nőjét" nem tetszenék, ellenben valami ilyet képzelhetek: "a férfi nézi kedvesét, / csak nézi céltalan. De ez az én gondolatom, Árpád, persze ami kiváltotta: a te versed! :)
VálaszTörlésBevallom Gábor, igen, ilyen értelemben csalóka, vagy inkább szélesebb értelmezési keretben van a vers: szólhat kedveshez - de szólhat "idegenhez", akit eszményíteni (még) nem bűn. S a "céltalan" szócska által válik igazán emberivé az egész: ha komolyan vesszük és az is, akkor nemes és idomítottan férfias - ha csak hazugság, akkor galád és ösztönösen az. :p
VálaszTörlésA versed tetszik, ellenben a férfi szerintem néz egy számára kedves arcot céltalan, ugyan a nő sem... :)
VálaszTörlésKöszönöm az olvasást, kedves Ildikó! Igen, bonyolult dolgok ezek... :)
VálaszTörlés