Igen.
Láttam, hogy az öreg hölgy a Marcipán utca, és a Matuska utca sarkán, délelőtt 11 tájban, nagy lendülettel hozzávágta retiküljét egy öregúrhoz, akinek fekete, hosszú kabátja volt, és tiszteletet parancsoló, ősz szakálla. Az áldozat megtántorodott a váratlan támadástól, aztán esernyőjével leverte a hölgy kalapját. Az a fazékszerű építmény nagy kört írva le a levegőben, egy kupac lószaron landolt.
Erre a hölgy egészen kivetkőzött magából, és azt ordította rikácsoló hangján, hogy miért nem rohadsz már meg, te kopott klozetkefe, még a puszta léted tudata is hányingert okoz.
Most tönkre vágtad a kalapomat, csupa szar lett, ezt hord ezentúl te, szarra szart rakni még a kártyában is megengedett.
Így is undorodva szálltak rád a legyek, ezen túl ki is fognak kerülni.
Ezután a nő, kétszer térden rúgta az öreget, aki szó nélkül megingott, és hasra esett. Hirtelen fel sem tudott tápászkodni, mert fájhatott a térde, na meg beakadt szakálla egy járdarepedésbe, és kitépődött belőle egy marék szőr.
Sikerült négykézlábra emelkednie ledegradáló helyzetéből, amikor is az idős dáma nekifutásból seggbe rúgta. Az idős úr ismét hasra esett, és most még a kalapja is elgurult.
Már nagy volt körülöttük a tömeg, sokan röhögtek, és buzdították a küzdőket, olyanokat ordibáltak, hogy rúgd tökön a szivart mama, te meg ne feküdj ott, te hülye lábtörlő.
Az öregúr a buzdítástól vérszemet kapott, és térdeplő helyzetében, esernyőjével vívó mozdulatokat téve, fejbe, majd nyakon vágta ellenfelét, záróakkordként elegánsan hasba döfte.
A Mutter úgy esett hanyatt, mint egy orrszarvú. Karjait széttárva, magas szárú, fűzős cipőit égnek rúgva, olyan volt, mint egy hatalmas svábbogár.
A kurva anyádat, te túlméretezett szarzsák, üvöltözte fekve, három hülye van a földtekén, és mindhárom te vagy. Fogalmad sincs, hogy viselkedik egy úriember, hozzád képest egy lócsiszár is egy főherceg.
A hölgyet a nézők segítették talpra, megértően bólogatva megjegyzése hallatán. Aztán leporolták egymást, az ernyőt otthagyták, mert összetörött.
Lassan elindultak a Matuska utcában, az öregúr kézben vitte a hölgy lószarral összekent kalapját.
Azért szép dolog így együtt megöregedni, mondta egy babakocsit toló fiatalasszony a férjének.
Kép: Kapolyi György alkotása
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNem tudtam eldönteni, Gyuri, hogy ez a pár ilyen szépen összeszokott hosszú életük során, vagy még tart náluk az összecsiszolódás... :) Mindenesetre baljós előjellel kezdődött az írásod, hogy a Matuska utcából tudósítottál... Meglehet, másfelé másféle hangulatokkal találkozhat a közönség... - :d
VálaszTörlésA Matuska Szilveszterre gondolsz? Elég baljós név...
VálaszTörlésNa meg ennek megfelelően az utca is Gábor.
Az összeszokás, a megszokás folyamatának az eleje.
Van akiknél megszokott életforma, a veled, de sosem nélküled koreográfiája, egyik sem bírja a másik nélkül.
Hát, unalmasnak nem éppen unalmas.
Köszönöm véleményedet.
gyuri
Unalmasnak biztosan nem mondhatja senki e pár életét... És az sem vitatható, hogy - rendre más-más kivitelezéssel - az ő világukban is így biztosan történik valami... :o Egyébként valóban a robbantó emberre gondoltam, a változatos, kedvelt közjátékoknak teret adó utca nevénél... =))
TörlésÚgy is fordítható a tanulsága a történetnek, hogy figyelmeztető erejű kíván lenni: ha nem gondoltál arra, hogy így is megöregedhetsz, hát vigyázz, hogy nehogy így legyen! Groteszk ábrázolás, remélem mi nem így járunk! :)
VálaszTörlésMi, biztos nem.
VálaszTörlésgyuri
Lehet, hogy időnként kijön belőlem a gonosz, de igazán jókat mulattam az írásodon. Úgy tűnik az összecsiszolódás soha nem ér véget, és mindig valami új kerül elő. :) Tetszett. :)
VálaszTörlés