Az erdőben sétált a fák között, úgy döntött ezen túl érdekli a természet. Időnként magához húzott egy virágzó ágat és megszagolta.
Sem közben, sem utána a virágra és illatára nem emlékezett, Meleg volt. Unottan megtörölte gyöngyöző homlokát kézfejével, nem gondolt semmire.
Nem érezte mire lép, bármi került talpai alá – eltaposta. Nem volt ebben szándékosság. Csak nézett előre és lépdelt.
Magas volt, arcát vékony ágak simogatták, karcolták haladtában, észre sem vette.
Már órák óta ment, átgázolt a kis tavon, hosszú ősz szakállát játékosan borzolta a déli szél. Haja beleakadt egy madárfészket tartó ágba, lesodorta .A szétszóródó tojásokra nem is gondolt.
A kék égbolton egyre gyülekeztek a fekete viharfelhők. Vészjóslón tornyosultak egymás fölé, vad gomolygásukban kivillantak a szél korbácsának fényes fogai.
Nyugodt léptekkel ment tovább.
Kíméletlen villámok hasogatták az eget, hatalmas dörrenéseikkel minden élőben megfagyasztották a lelket.
Észre sem vette.
Pattanásig feszültek a viharban a környező fák koronái, recsegve törtek le hatalmas ágak, éjszakai sötétség borult a tájra-ő ment tovább.
Egy hatalmas villám bevilágította az egész erdőt, és a közönybe csapott. Fejétől derekáig kettéhasadt, felismerhetetlenül feketére égve füstölgött egész teste.
A szakadó jégeső kíméletlenül vágta maradék arcát. Fel sem vette.
Mögötte széles csapás jelezte útját, minden elsárgult, megfonnyadt, őszt varázsolva a nyárban. A vihar elült, halálos csend borult a környékre. Nem hallotta a széttört, agyonázott természet nehéz sóhaját.
A hegy lábánál sem lassított. Úgy ment föl meredek oldalán ,hogy nem is kapaszkodott .A következő hegy sziklás ormán megállt Vissza sem nézett.
Alakja lassan ködszerűvé vált betakarva mindent, beleivódva az összes élő lelkébe.
Kép: Kapolyi György alkotása
A közöny sem tagadhatja meg magát, nem lehet más, mint amilyen. Elhatározhatja, hogy érdekelni fogja a természet, de ezt is csak a tökéletes szenvtelenség formálja meg. Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy hatással van minden élőre. Vannak, akik védekeznek ellene, mások tejesen képesek átadni magukat a közönynek. - Szemléletesen festetted le a kórt, Gyuri!
VálaszTörlésKedves Gábor.
TörlésÚgy érzem, hogy a közöny, a halál egyik lépcsője. Egy végállapot, ami a továbbiakban, csak fizikai jelenlétet jelent.
Köszönöm véleményedet.
gyuri
Kedves Gyuri,
VálaszTörlésHiába csapta villám, a közöny ha égett ha meghasadt, olyan. Semmi nem változtat rajta. Érzékletesen leírtad, lelki szemeimmel láttam, nagyon tetszett.
Kedves Noémi.
TörlésKöszönöm véleményedet.
A közöny, az a végpont, amiből nincs tovább.A hegedű nélküli tokká válás végállapota.
gyuri
Nagyon elgondolkodtató tényleg, a mai korban, amikor a hírekből állandóan csak a borzalmakat meg a horrort halljuk. Szokták mondani, hogy régen is volt ám ennyi tragédia, csak akkor a technika és a hírtovábbítás alacsonyabb színvonala miatt nem hallottunk róla. Hát én nem tudom, tényleg mi a jobb, mert ma ez két jelenséget szokott szülni: a sok hír hatására vagy elkezd még inkább félni, rettegni a haláltól az ember (végső soron minden bizonytalanság és ismeretlenségtől való fél-elem, létszorongás a haláltól való félelemből gyökerezik), vagy eléri a közöny, mondván ha számára idegenek halnak meg (bárhogyan), az őt miért érdekelje, úgyis ez a célja a híradásnak, stb. (hallottam már ilyenre való hivatkozást is). Bármelyik hatást váltja ki az emberből a valóban sok szörnyűség híre, az már - ahogy írod György - a közönybe fulladó letűnés jele.
VálaszTörlésEz mind igaz Árpád, de azzal védekeznek, kinek kinek elég a saját púpját cipelni,és mi lenne, ha minden orvos meghalna a betegével?
VálaszTörlésAz élethez, két dolog kell mindössze: szerencse, és racionalitás.
Ez egy hideg és embertelen vélemény? Az.
De az igazság, mondhatom sosem kedves...
Köszönöm kommentedet.
gyuri
Ennél irodalmibban nem is rajzolhattad meg a közöny élő alakját. A legszomorúbb az utolsó mondatod, mely leírja az igazságot: " Alakja lassan ködszerűvé vált betakarva mindent, beleivódva az összes élő lelkébe."
VálaszTörlésKép: Kapolyi György alkotása
Kedves Ibolya.
TörlésIgazán örülök véleményednek, adok rá.
Köszönöm, hogy olvastál.
gyuri