Jéga Szabó Ibolya: Advent 2016



A tavalyi évben is az idő gyors múlásával kezdtem a mondanivalómat. Az idén is azt érzem, hogy gyorsul számomra, egyre sebesebben halad. Öregszem, én lassulok, ez csalja meg az időérzékemet. Ismét nyakunkon az év utolsó hónapja, karácsony hava. Advent, a várakozás ideje, az emberiség többsége remél, szeretetet, békét, szebb jövőt. A karácsony ünnepe egy röpke pillanat csupán, cseppnyi öröm talán. Az idő nyila mindig a pusztulás felé mutat, bárhonnan nézzük, akár emberi léptékben, akár a világmindenségében. Igen, mert mi is az univerzum részei vagyunk, minden sejtünkben ott vannak a csillagok, üstökösök, planéták alkotóelemei. Mi vagyunk az anyag legmagasabb rendű szerveződése, akik képesek vagyunk felfogni a létezésünket, a magunk körüli világot, sőt a világmindenséget. Képesek vagyunk kutatni a múltunkat, eredetünket, a jövőnket is sejtjük. Ismerjük az idő hatalmát, mely minden tettünknek értelmet ad. Tudjuk, hogy egyszer eljön az idő vége, amikor nem várunk többé, az adventben sem. Az idő eltűnik, nem lesz többé se múlt, se jövő. Mi, emberek tisztában vagyunk ezzel, ezért élünk úgy, mintha sietnénk. Mindent meg szeretnénk élni, habzsolni az örömöket, felélni a Föld összes ajándékát. Rohamos gyorsasággal szaporodni, így remélve fajunk további fennmaradását. Ilyennek alkotott bennünket a teremtő. Felfalunk mindent, hisz a tápláléklánc tetején állunk, majd úgy járunk, mint a csillagok, melyek a haláluk előtt nagyra nőnek, de amikor végképp elhasználják az összes energiájukat, önmagukba roskadva, fehér törpékké lesznek, majd kihűlve semmivé válnak. Az eltűnt idő nyomát már nem hordjuk többé az emlékezetünkben, a jövő reményei sem élnek már tovább a szívünkben, nem lesz más csak a hideg, kietlen, néma jelen. A karácsony adta csoda, szeretet sem rejtőzik többé a lelkünkben.
Általam festett kép keserű, de ma még boldogan várjunk a csodára, hisz még sok-sok karácsony estén ott lehet velünk, ha mi is úgy szeretnénk.



8 megjegyzés :

  1. Jönnek az újabb karácsonyok, de ettől még joggal gondolhatunk az "azutánra", a fehér törpévé válás időszakára. Okkal kárhoztatod az ember habzsoló mentalitását, hiszen sóhajtunk hányszor: (szavaiddal) az anyag legmagasabb rendű szerveződése is működésében milyen ellentmondásos... Szomorú, keserű is, de lényegre törő, ahogyan az eltűnő idő előrehozott nekrológját megírtad, kedves Ibolya...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rossz napom volt aznap, mikor ezt írtam, oda lett az optimizmusom. Köszönöm figyelmet.

      Törlés
  2. Kedves Ibolya.

    Lehengerlően nagyszerű, és reális gondolatokon alapuló írás.
    Mellbe vágtál...
    Ez nagyon ritkán sikerült idáig valakinek.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem is mellbe vágtak, hát kiírtam magamból. Köszönöm Gyuri, hogy olvastál.

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Ibolya,

    Szép gondolatokat írtál, tetszett most is :)

    VálaszTörlés
  5. Advent ide, vagy oda, ez a szomorú realitás amiről írtál, Ibolya. Ha jól megfontoljuk, 364 napig várunk erre az egyetlen napra, ami olyan gyorsan múlik, mintha csak egy varázslat történne velünk. S kezdődik előről, míg létezik ember a földön. :)

    VálaszTörlés