Kapolyi György: Elvagyok



Már megint gépem mögött gubbasztok, és igyekszem úgy cigarettázni, hogy lehetőleg ne menjen füst a szemüveglencséim mögé. Nehéz mutatvány, halvány siker.
A biztos az lenne, ha olyasmiket írnék, hogy egy zsebóra visszaemlékezései, vagy drámai feldolgoznám, egy légyfogón megtapadt utolsó sóhajok milyenségének modulációs görbéit-de nem teszem, mert nem csevegési téma és kellő tanulmányokat sem végeztem e tárgyban.
Írni amúgy sem könnyű vállalkozás. mert vagy olyasmi téma kell ami másokat érdekel vagy azt írom ami engem foglalkoztat, az viszont nem fog érdekelni másokat.
Aztán vagy sikerül kompromisszumot tenni, vagy nem. Az utóbbi a gyakori. Legjobb, ha az ember nem ragaszkodik görcsösen egy témához, hanem írja ami eszébe jut, ha nem jut eszébe semmi, akkor azt.
Bár olyan, hogy semmi-olyan nincs, valami mindig van, szétszórtan, mondatmaradékokban, kesze kusza gondolatfoszlányok, érzetek és benyomások, el nem mondott hazugságok, és még számtalan önmagukban értelmezhetetlen rezzenések, amik akkor is léteznek és élnek, ha el akarjuk fojtani őket.
A fojtogatás amúgy is brutális megoldás, emberhez méltatlan cselekedet-na meg ha sikerülne is-mire mehetnék egy mozdulatlanná vált üres aggyal.
Ha nem szabok e hajlamnak gátat vége a nyugalmamnak, minden összevissza működik fejemben, én meg csak hallgatom az elviselhetetlen kiáltozást, veszekedést és sugdolódzást, a tudatosan gerjesztett jóindulatú gondolatokat a spontán termelődő gonosz morgolódás-zsörtölődés ellentételezéseként, mert félő, teljesen elhatalmasodik bennem a rosszindulat, és komoly veszélybe kerülhet üdvözülésem.
Ez egy köztes állapot, amiben élek, semmi kedvem a pokolhoz-újat nemigen tud hozni számomra - A mennyországot meg unnám, lévén nem vagyok hozzászokva.
Bár születhetne bennem számtalan szebbnél-szebb gondolat, de nem teszi, és mi a szebbnél-szebb?

Kinek mi a szép.

Egy rigónak mondjuk egy kövér hernyó, egy kutyának csont, és így tovább.

Egy törpének imponál egy babkaró, és nem hatja meg a dóm égbeszökő tornya, mert fel sem lát odáig.
Egy megszállott hazafinak imponál a harcmezőn elesni, én meg a hátam közepére kívánom ezt a szörnyű véget.
Minden szubjektív.
Amúgy objektív is szubjektív az egyén megítélésétől függ a döntés, ami a szubjektivitás következménye. Ami az egyiknek reális, a másiknak lehet abszurd- és fordítva, szólt a szellem ordítva /Ez egy hülyeség, csak ide pá szolt/
Általában a dolgok megítélése is illogikus, mert mi a logikus?
Ami ma előremutató, az holnap akár képtelennek tűnhet.
Ha elképzelem, hogy az ember idővel mennyire képes megváltozni, hát csak úgy ámulok. Befogad és elutasít, nézeteket és ízlést vált, esküszik és visszautasít. Folyamatosan nő az elfásulás ténye, már minden ismétlődött legalább tízszer, nem dob fel semmi, legfeljebb kellemetlen eseményeknek lehetünk szenvedő alanyai.
„Sötétben minden macska fekete”, az adott lehetőségekkel, ha élsz jó, ha nem az sem baj, nem leszel semmivel sem rövidebb. Tanulj meg háttérben maradni. A kitérni tudás művészete igen fontos képesség, megóv, hogy elragadtasd magad, a jóságaskodás legalább akkora hiba mint a gonoszság.
Bölcs sosem lehetsz, ha ezt nem hiszed el, majd rájössz. Okosabb, ha önként beismered a maximum éleseszűségedet-a tévedés jogát fenntartva - ne akarj több lenni, mint lehetsz. Az életkor legfeljebb tapasztalatokkal járhat, ami sajnos a legtöbb esetben hasznát veszíti az időközben beállt szenilitás miatt, ami maga a jótékony feledés.
Ebből is látni, az ember távolról sem tökéletes-ami gondolom isteni döntés-mert ugyan mi a jó abban az Úrnak, ha teremt maga köré egy tömeges konkurenciát.
Isten bölcs, és van humorérzéke.
Már csak azért sem lehet igaz, hogy az Úr saját képére teremtette az embert, mert eszében sincs magát blamálni. Ezt sovány vigaszként mi találtuk ki önnön megnyugtatásunkra, legyen egy kevés sikerélményünk is. Amúgy szép gondolat, kár, hogy nem igaz.
Na, végre sikerült úgy elkalandozni a témában, hogy ember legyen a talpán, aki vissza tud találni az eredeti fonalhoz.
Nagy szerencse, hogy nem a Minotaurus barlangjában veszítettem el, Ariadné fonalvesztéséről nem is szólva. /Ha volt írásomnak egyáltalán fonala /
Most veszem észre, időközben beesteledett. Az épület falai sárgáról szürkére váltottak,a csendes udvar-ha lehet - még sötétebb némaságba szenderült...


13 megjegyzés :

  1. Elvagyok, ez írásod címe, s hogy ez mit jelent, ez a téma. Önboncolásba kezdtél, ez a fonál, ha úgy mondhatnám. Írni, mit írni; leginkább köztes állapotban írni - nem rossz (vég)következtetés. Te is csapongtál, én is kiragadok egy részletet írásodból."Ne akarj több lenni, mint lehetsz." Jól hangzik, bár nem egyszer hallottam: akard a lehetetlent, akkor a lehetséges maximumot érheted el. Vagy nem, és csak kinevettetted magad. Hogy mire-kire hallgatsz - isteni szerencse és humor: - ez is rád van bízva. Képeden is a sárkány minden bizonnyal jól jár: a koronás utód mellett övé lesz a fele királyság. :>)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Gyuri,

    Fanyar humorú írásod nem sejtet jó kedvet, kicsit lehangolt, pedig mosolyt csalt az arcomra, mégis érzem. Nagyon Rád jellemző és jó írás kerekedett ki belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig, nem vagyok pesszimistább mit szoktam, kedves Noémi.
      De volt időm megszokni, ha hirtelen megváltoznék, nagy zavarba kerülnék.
      De örülök, ha tetszett.
      gyuri

      Törlés
  3. A nagy kérdés Gábor, hogy mit akarhat egy ember. Mert bármit akarhat ha kellően optimista, mondják, ha Isten akarja, a kapanyél is elsül. Ebben, elvben lehet igazság, de még nem volt rá példa.Mert valahogy, az Isten sem szokta akarni.
    Talán, ha sárkány lehetnék...
    De nem vagyok.

    Köszönöm szavaidat.
    gyuri

    VálaszTörlés
  4. Én nekem tetszett ,sok bölcs gondolatról írtál. Székelyföldön ''minden tehén fekete'' asötétben. Dehát az is állat. Üdv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hajnalka.

      A tehén példa tetszett.
      A háziorvosom, egy nagyon okos és odafigyelő típusú ember, egy székely származású asszony.
      Tőle tanultam, hogy a székelyt megkérdezik, hogy hogy van?
      Válasz: A bajokat leszámítva jól.
      Gondolom, székelyeknél, sok ilyen okos és mókás beszéd járja.

      Köszönöm a látogatásodat.
      gyuri

      Törlés
  5. Ez a mondat bizony gyakori., én is mondogatom gyakran...és sok másik .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajnalka...
      Ez, egy bölcs hozzáállás a meglévő problémákhoz.
      Mert az emberek nagy része, ha van valami baja, akkor bekombinál, felravatalozza magát, és betegebb lesz mint ami.
      gyuri

      Törlés
  6. Mint mindig, most is hol ironikus, hol filozofikus, hol élettapasztalatból eredő írásod nagy figyelemmel olvastam. Minden elismerésem.
    Mifelénk a "Sötétben minden tehén fekete". akkor mondják, ha csúnya nővel szeretkezik , vagy netán csúnya nőt szeret egy férfi. :)
    Szeretettel. Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mila.
      Hogy minden tehén, satőbbi...Nagy igazság, de: Én, ha az a nő okos és intelligens, akkor azért ragaszkodnék mamár a "Sötéthez", hogy Ő ne lásson engem!
      És, nem a "Rum tette ezt s az átkozott likőr", hanem az idő.
      Egy nő, "hegedű a tokjában". Én, nem a tokot ölelem, hanem a hegedűt.
      (Persze, azért ne legyen fertelmes a tok sem.)

      Köszönöm véleményedet, és olvasásodat, örülök szavaidnak.

      Szeretettel.
      gyuri

      Törlés
  7. Magamra ismertem Gyuri, az írásod olvasva. Mostanában néha úgy elfáradok, hogy csak ülök a kertben, és bambán bámulok a semmibe, egy fikarcnyi gondolat, annyi sincs az agyamban, régen ilyen nem fordult elő sohasem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ibolya.

      Ezt az állapotot én is ismerem, kínosan tud érinteni. De ez egy természetes kiábrándulás az emberekből, egy elfáradás, mert az ember, már nem hiszi igazán el, a saját használatra gyártott tündérmeséit sem.
      Ami kis elnézés maradt még bennem, azt a magam számára tartogatom, de sokszor kevésnek bizonyul.
      Nem is olyan könnyű élni...

      Köszönöm szavaidat, és látogatásodat.
      gyuri

      Törlés
  8. Gyuri, élvezettel olvastam írásod, és egy újabb bölcsességet osztottál meg velünk:
    "„Sötétben minden macska fekete”, az adott lehetőségekkel, ha élsz jó, ha nem az sem baj, nem leszel semmivel sem rövidebb. Tanulj meg háttérben maradni. A kitérni tudás művészete igen fontos képesség, megóv, hogy elragadtasd magad, a jóságaskodás legalább akkora hiba mint a gonoszság."
    Hasznos megszívlelni, hiszen szoktuk mondani, jó tett helyébe jót ne várj.

    VálaszTörlés