Kapolyi György: Előszó



Az előszó, egy olyan- témát megelőző irat, ami az olvasót rávezeti a mondandókra, tartván attól az író, hogy az olvasó, nem fog tudni felpattanni egyből az általa feszegetett gondolatokra. Mert lehet az olvasó agyműködése lassú, nehezen vált a homloklebenye, és lehet az író értelmetlen.
Az előszó, egy mankó, egy biztosíték a szerencsés olvasás érdekében.
Aztán még mindig fennáll a veszélye annak, hogy: a szöveg gyenge, bátortalan, túlzottan finomkodó, keszekusza, karakter nélküli, és ha az alkotó írta az előszót, akkor az is. Ezek után persze, hogy nem jön át az, ami miatt tollat ragadott.
Viszont produkált egy olyan félreérthető gondolattömeget, ami új kreációkat eredményez, és ha jól sikerült, akkor adoptálja.
Így születnek meg az új irányzatok, mert ha már egy sikeredett-  magától,- akkor már azt leutánozni nem kunszt.
Maga a megszülető mű, többértelmű, zökken, helyenként követhetetlen, kissé idióta, és enervált, a végén nem sül ki, hogy mi a frásznak íródott.
Modern alkotás, depressziósoknak, fantasztáknak, és sznoboknak.

Utószó

A mű lecsengett, az olvasó fejében újra összerendeződnek a gondolatok- legalább annyira, hogy tovább tudjon élni.
Szent borzongással visszagondol az írottakra, próbálja bebeszélni magának, hogy érti, és az író!  Hát ez a pasas, valami elvont csoda.
Rossz esetben felmerül benne, hogy az alkotó egy hülye, ilyenek a diliházban szoktak feltűnni, meg eltűnni, mert hiszi, hogy lehet háttal állva oldalt futni a hóesésben…
Az utószó hivatott megmagyarázni, hogy miről szóltak az írottak, és mi az eszmei mondanivalója, ha nincs neki, akkor is.
Az utószó, lehet, a katartikus mű okozta feszültségeket levezető irat, a nagy feloldozás, a megkönnyebbülés, amit az író kíván nyújtani a kikészült olvasónak- grátisz. Az utószó, nem összetévesztendő az utolsó szóval.
Az bárkinek lehet, de feltétele, hogy utána azonnal jobb létre szenderüljön.
Az utolsó szót, számtalan szó előzi meg.
Az utószót nem követi egyetlen leírt gondolat sem, hiszen ha tenné, az lenne az utószó, és az utószó előszóvá lépne elő, de ebbe ne menjünk bele, mert ez már nem irodalmi téma, ez már filozófia, én meg nem vagyok egy Kierkegaard.

Hogy mi a filozófia?
Például: Ha megkérdezel egy filozófust, hogy hogy van, nem mondja, hogy köszöni jól, hanem hat oldalban válaszol, és neked fogalmad nem lesz, hogy hogy van a szerencsétlen…
Ha a válaszát nem érted, mélyen lenéz, és nem zavarja, hogy ő sem érti mit válaszolt…
Ilyen ez a rohadt világ, az irodalom sem mentes a filozófiától, és ez teszi tönkre, ebbe bele lehet őrülni, öljétek meg Lutz Gizit, és ne Ódor Emíliát, mert az egy film szereplője, és nem kell felszabadítani, mert nem egy Izaura, aki cukornád ültetvényen dolgozik, mint rabszolga.
Elhatároztam, én már csak elő és utószót olvasok a jövőben, mert mindig az rongál meg idegileg, ami közte van…
Sóhajtotta a pintyőke, és kopogtatni kezdte egy fa kérgét, mert élvezte, hogy harkálynak nézik.



Kép: Kapolyi György alkotása


9 megjegyzés :

  1. Kedves Gyuri!

    "Maga a megszülető mű, többértelmű, zökken, helyenként követhetetlen, kissé idióta, és enervált, a végén nem sül ki, hogy mi a frásznak íródott." Nagyon egyetértek Veled.
    Az utószó, meg ha akarod, ha sem, de filozofikusan ironikus.

    Élvezettel olvastam alkotásod, és el kell ismernem, fantasztikus tehetséged van! Hidd el, nincs miért hízelegnem, ezt így gondolom és érzem.

    A nem jóját a világnak! Már megint megmocorogtattad a fantáziámat. Remek a képed, bár nagyon is szomorú sorsról mesél. Ott a kaszás helyett a karddal megjelent mindent megsemmisítő árny, ami romokon áll, fejéből nem napsugár, hanem polipok karjai igyekeznek megsemmisíteni mindent, ami emberi. Igaz, a halál is az emberhez tartozik, de itt nem egyénekről, hanem tömeges pusztításról van szó. Én így érzem. Habár kissé félelmetes, de lenyűgöző a kép, és sajnos aktuális is . Megpróbálhatom a télen ihletként kezelni?

    Szeretettel : Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága vagy Mila.

      Neked érdemes írnom! Okos vagy, és mélyen érző ember.
      Köszönöm kommentedet, örültem neki, rám fért...
      Szeretettel.
      gyuri

      Törlés
  2. Így kell ezt: aki előszót mond, illetve erről trécsel, az trécseljen az utószóról is. Ha pedig választ vár egy filozófustól, hablaty esetén is örvendjen, hogy hat oldalon tájékoztatta a mester; lássa a dolognak a jó oldalát, hogy Kierkegaardnak nézték. (Ami pintyőke voltát tekintve nem éppen semmiség.) Kedves Gyuri: ezután felkészültebben kezdek új könyv olvasásához! :d

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gábor.

      Tetszett a kommented!
      Nehéz okosnak lenni, nekem például, már többször majdnem sikerült is.
      A Pintyőke legalább nagyon egyszerűen, elmésen megoldja vágyait. Elég hozzá egy fatörzs, az meg bőven akad...
      Köszönöm gondolataidat.

      gyuri

      Törlés
  3. Kedves Gyuri,

    Itt a legboldogabb csakis a pintyőke lehet :) Neki már elég ha harkálynak nézik, olvasni meg nem tud :) Nagyon-nagyon tetszett ismét amit írtál ! Gratulálok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Noémi.

      Köszönöm, hogy elolvastál, és örülök a véleményednek.
      Igen, a pintyőke van olyan okos, hogy tudja mit szeretne, és olyasmit akar, ami meg is oldható különösebb erőfeszítések nélkül.
      gyuri

      Törlés
  4. Így, még nem hiszem, hogy írt valaki az előszóról, vagy az utószóról, mert megint elővetted a megszokott fanyar humorodat, ami a te írásaid, sava borsa.Jól szórakoztam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tőled, hogy olvastál, és véleményt is írtál Ibolya.
      Mindig is adtam a véleményedre, és ez nem fog a jövőben sem változni.
      Köszönöm látogatásodat.
      gyuri

      Törlés
  5. Gyuri, lehet, hogy nem jól gondolom, de talán ez is az öncélú okoskodás egy fajtája. Előre és utólag magyarázunk, és ebben a rendszerben a filozófia is az lehet. Igaz, én nem értek az eféle "úri huncutságokhoz", ez is csak egy elképzelés. De tetszett az írásod. :)

    VálaszTörlés