Csörgits Kinga: Az ünneplőbe öltözött



Az ünneplőbe öltözött napok bágyadt díszeket aggatnak rám. Széttépnek, majd elsimogatnak. A családok asztal körül zsongnak. Sütemény ízű ígéretek röpködnek. Csak szemlélődöm. A mai adagom 20 km bicikli, 60 perc balett. Az adrenalin meghozza az erőm. Minden lelassul. Csendesen ábrándos. Mennyire vágytam már erre. Hogy bekebelezzen. Maga alá gyűrjön, és úgy suttogja fülembe a szerelmet. Lakatba zárt szavak. Kiszakadok a valóságból. A testem tovább létezik, lélegzik. De a lelkem útra kel. Úttalan utakon vándorol. Vad vizekben fürdik és a sziklán elnyújtózva napsütésben szenderedik álomba. Kielégülten szuszog. Akár egy nagymacska. Minden nagyon nyugodt. Tompa és bársonyosan simogató. Vörösbor és csokoládé íze keveredik a számban. Ahogy most is. Világok közt húzok függőhidat. Galaxisokon sétálok keresztül. Ahogy elhordozom a fényt, utat mutatok. Csak akkor találkozunk, ha meg van írva. Ha te is az vagy. A többieknek vége. Az ostoba, vonagló hústenger ideje lassan lejár. Te is választasz. Azzal, ahogy élsz. Ahogy bejárod az utat, döntést hozol.  A végzet lassan, de annál tisztábban dúdolja fülembe életem dallamát. Minden most kezdődik el…


3 megjegyzés :

  1. Nagy érzésről bízvást gondolhatjuk, hogy ilyenkor lelkünk szárnyalni kezd. Hogy mindenre képessé tesz. Hogy most jött el igazán a kezdet... Tetszett e rövid, de kitűnő írásod, kedves Kinga. :)

    VálaszTörlés