Tóth Sarolta: A szelek ura



Mit csinál a szél, amikor nem fúj?
Talán  barlangjában durmol,
hol piheg, hol horkol.
Barlangban laknak a szelek?
Miért is ne? - ezt könnyen elképzelheted.
A szélnek nincsen anyaga,
csupán energia.
Ereje hatalmas, hegyeket mozgat,
korbácsolja az óceánokat,
átrendezi kedve szerint a városokat.
A szeleknek van királya,
szigorú parancsára
katonái minden égtáj felé futnak,
vagy szellőként simogatnak, vagy
bömbölnek, dúlnak- fúlnak.
A vad viharos szelek neveket is kaptak.
Orkánok, tornádók rombolnak.
Télen fokozzák a hideget,
nyáron hűtik a hőséget,
szabályozzák a hőmérsékletet.
Fékezni szeszélyét nem lehet,
bújj el előle, ha fenyeget.
Szelek szárnyán elrepülnék,
barlangjában megpihennék,
összebarátkoznék vele.
Engem mindig köszöntene,
Együtt fújnánk a szemetet messzire,
szelektíven válogatva sebtében.
Hegyet raknánk belőle - alágyújtanánk,
égig csapna fel a sárga láng,
keserű kormot földbe ásva
füstje az esőtől elázna.
Ha közeleg a tél,
szél barátom, pihenjél,
aludd át a kemény telet - légy kegyes,
ne fázzanak a szegény emberek.


4 megjegyzés :

  1. Igazán sok mindent elmondtál a szélről, kedves Sarolta. Az elnevezésen tűnődtem egy keveset: az tényleg érdekes, hogy a vad, förgetegszerű szelek jóval több variációban léteznek, mint a szelídek... Szerényen létezik csak a szellő, a fuvallat s némely kevés társuk... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes felfedezés. Talán azért,mert az erős szél romboló, félünk tőle, míg az enyhe szelet szeretjük
      A mese szerint a cigány csak a szélnek köszönt,mikor találkozott a nyárral, a téllel és a széllel. A meleget enyhíti, a hideget fokozza a szél.

      Törlés
  2. Ifjú korában a legény
    elutazott messze
    kalandot keresve.
    meglelte a szerencséjét,
    elfeledte hazatértét.
    Új hazában siker, vagyon,
    jól érezte magát nagyon.
    Megnőttek a gyerekei,
    előtörtek emlékei.
    Szülővárosa, barátok,
    egyre inkább haza vágyott.
    Érettségi találkozó
    megérkezett a meghívó.
    Nem habozott, útra kelt,
    szíve várakozással telt.
    Könnyezve ölelték egymást,
    idézték a múltat folyvást.
    Jaj, de minden megváltozott,
    nem kis csalódást okozott.
    Kisvártatva elbúcsúzott,
    ő már nem ide tartozott.


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ide írtam ezt a verset - címe? Hazalátogatás
      mert nem tudom beküldeni máshova

      Törlés