Tóth Sarolta: A légy balladája

Egy légy mászik a falon,
légycsapóval agyoncsapom.
Véres folt marad a falon,
azt gondolom:
a macskával lenyalatom..
De ő nem kap a falaton,
ledobom és elzavarom.
Újabb légy mászik a falon,
fogom a kést, levakarom
Jaj, lehullott a vakolat,
bosszankodom is emiatt.
Verejték a homlokomon,
újabb légy ül már a falon.
Nem  nézek arra, bár zavar,
kézzel el is kapom hamar.
A markomban elmorzsolom,
légyhullától undorodom.
Mosom a kezem, súrolom,
közben új legyek ülnek a falon!
Most legyőztek,  beismerem,
- ezt a csatát -
meg nem nyerem.
Jaj de nagy az én szégyenem,
a legyeket nem szeretem.