Csak néz, mered.
Szeme mély üresség.
Előtte kavargó jelek,
foltok, semmiségek.
Már nincs velünk.
Múltjában elveszett.
A kép címe: Ajtó a semmibe; Oláh Gábor munkája
Tomor Gábor: Távol
Csak néz, mered.
Szeme mély üresség.
Előtte kavargó jelek,
foltok, semmiségek.
Már nincs velünk.
Múltjában elveszett.
A kép címe: Ajtó a semmibe; Oláh Gábor munkája
A múlt, folyamatosan gyarapszik a jelenből.
VálaszTörlésAki a múltban keres menedéket a jelenben, egyre többet időzik ott, és könnyen ott ragad.
Hogy aztán jelenje kudarcai űzik vissza a múltjába, nem tudom.
De a már történelemmé dermedt múlt, nem okoz váratlan nehézségeket Gábor.
Igen sokat mondó hatsorosod.
gyuri
Így valahogy, Gyuri. A dermedt múltja sem, meg a már nem is észlelt jelene sem okoz váratlanságokat; utóbbi a hozzátartozók számára az igazán keserves. - Köszönöm soraidat!
TörlésHa az ember ilyen állapotba kerül,üres tekintettel bámul, réved valahová, már nem vesz tudomást a körülötte zajló világról,már csak volt ember, hozzátartozói számára szörnyű. Hajnalka
VálaszTörlésBorzasztó lehet, ha elhagyja az embert a tudata, mennyire elhagyatottá is válik... Miközben ott vannak mellette végtelen fájdalommal szerettei... – Úgy érzem, jól érzed, kedves Hajnalka.
TörlésLáttam ilyen tekinteteket, sajnos nem is egyet. Ha az ember a halál küszöbén áll, már idegen az a világ, amiben ezidáig otthon érezte magát. Én ezt láttam a tekintetükben.Lehet, hogy a múltjába veszett el, egy biztos, számára már nincs jelen, nincs jövő.
VálaszTörlésAz üresség a legszomorúbb, amikor a kifejezéstelen szemeket látjuk. Szeretnénk hinni, hogy az elborult agy a múltban még lát valamit. De hát, ott sincs már az otthonosság... - Köszönöm hozzászólásodat, kedves Ibolya.
TörlésNagyon fájó, bár is nekem.
VálaszTörlésSzeretettel, könnyes szemmel: Mila
Az is milyen fájó, hogy bár az itt-hagyott megfogadja, szerettének csak a szép elevenségére fog gondolni mindig, mégis elébe tolakszik a kifejezéstől mentes arc is... - Köszönöm, hogy olvastál, kedves Mila.
Törlés