Kolumbán Jenő: Ha vágyódva elindulok



Ha vágyódva elindulok
avar szőnyegű ösvényeden,
a szorongás görcsét lenyelem,
kiszáradt kút lesz a szemem…,

…és nincs közöm hozzád világ!
bezárok előtted minden kaput,
ha csak pillantásnyi időre
belőled hozzám eljutok.

Megtisztulok szép gondolatban,
meztelen lelkem megmutatom,
gyönyörködve néz rám egy Isten,
és akkor a lába elé dobom.       

2013.03.16.


1 megjegyzés :

  1. Ó, múzsa ihlette gondolat! A teremtett büszkesége ez: lám, nem henyélek, meg is szépülök, nézd, mire vittem! :d

    VálaszTörlés