Csörgits Kinga: Mindenem megvan.

Mégis kell a veszély. A borzongás. Az érzés, hogy élek. Ismerős, ugye? Kell, hogy összegyűrj, hogy belém marj. Karmold, harapd, égesd belém a vágyad. Tépj szét. Kötelezz… el, bilincselj… le. Akarlak. Boldogság a neved. Nem látom magam a tükörben. A tekintetem fürkészem. Fájdalmaskék. Igen. Egyszer már megvolt. És most sokkal több van. Meghalni születtem. Szerepek jönnek, mennek. Beleszeretek díszletekbe, kosztümökbe. Az álarcos bál pompája még most is lenyűgöz. Tökéletes alkotás. Az illúzió csupa ezüst és kristályfény mögé rejtőzik. Magamra ismerek. Elkésett életeim utolérnek, belém költöznek. Színészek mindenütt. Meghajolnak, behódolnak. Elrévedek. A táncosok mozdulatait figyelem. Ahogy egymást érintik. Véletlenül, óvatlanul. Csak óvatosan. Mert másképp nem illik. Nem érzem itt jól magam. Akarom azt, ami nem illik. Amiről nem beszélünk, csak csináljuk. Ismerős, ugye? Mocskos sztriptízt ide. Buján fülledt lokált, ahol fillérekért árusítják ki a nő lelkét. Csipkébe csomagolt megváltás. Ébredő vágy. Duzzadó sóhajok. Imádkozz hozzám, áldozz az oltáron. Én pedig eljátszom, mennyire felizgat az élet. Eljátszom, hogy élek. Táncolok, vonaglok és elcsábítom önmagam. Ezt akarod nem? Nem… a táncosnő is csak addig ér valamit, amíg játszik. Könnyű. Nem érinti, csupán súrolja a lélek határát. Felborzolja a finom rezdüléseket. De ha színpadra lépek a nézőtér kiürül. A férfiak elfordítják a fejüket és karon fogják a pillangókat. Csak lopva pillantanak rám. Veszélyes – kapaszkodnak egymás tekintetébe. Azt suttogják a nő messziről érkezett és most is úton van. Keresi a sötétséget, de körülveszi a fény. Úgy mozog, akár egy őskígyó. Megigéz, babonáz. Hordozza az erőt, mely átjárja, és amit te is kóstolni vágysz. Üres templomromok közt, lélekvesztőkön szedi áldozatait… és itt, ha nem vigyázol.
Jeté, jeté, pointe, pointe, grand plié, relévé és újra. Visszazuhanok a balett rúd mellé. Tekintetem kitisztul. Csendesen, fegyelmezetten gyakorolok. Készülök a következő szerepemre. Szelíden, mégis rendíthetetlenül haladok a beteljesedés útján. Kimozdulok és a te lelked is kimozdítom. Föléd hajolok. Föléd hajolok, és úgy kérdezlek téged, szürke hétköznapok harcosa. Mi a szart csináltál eddig?