Csörgits Kinga: Eső



Azt mondod, szereted az esőt… szeresd hát monszun idején. Mert szárazságban könnyen vágyódsz az eső után. Szeresd hát, amikor minden nap veled van. Nem ábrándos képekről tekint le rád, hanem az arcodba csap. Nagy, kövér cseppekben gurul végig fázékony, hideghez még nem szokott bőrödön. Ebben az esőben, ahol a tétova vízcseppek egyre szaporábban és szaporábban hullnak alá… ebben az esőben lassan átnedvesedik minden ruhadarabom. Levetem hát őket. Egytől egyig. Meztelenül, védtelenül, pőrén sétálok tovább. Mellettem sokan járnak az úton. Esőkabáttal, ernyővel takarják el maguktól a világot.
Hmm… a soha véget nem érő és örökké tartó dolgok országából érkeztem. Lelkem idegen és tébolyult ebben a világban. Kötődik oda, ahol nem látják szívesen és elhagy menedékházakat, ahol bármeddig maradhatna. Lelkem értetlen. Kapálódzik néha, máskor csendesen őrjöng. De olykor kisimul. Pillanatokra hazatalál. Ez a látó lelkek sorsa.
A vízcseppek már a legbelső rejtekem ajtaján kopogtatnak. Bebocsátást kérnek legmélyebb rezdüléseim hüvelyébe. Ahonnan újra és újra felszakadok. Kérlelhetetlenül kérőn kaparásznak a súlyos faajtón. Nem. Nem vagyok itt.
Igaz-e, hogy minden párban jár ezen a világon, ahogy az ember is keresi azt, ami kiegészíti? A kiegészítés persze illúzió. Toldalék, szócséplés csupán. Amikor mást keresel, önmagad keresed. De mit találsz ott, ahol boldogságod reméled?
Igaz-e, hogy a hegytetőre a hegy lábától indulsz utadra, és dolgod végeztével oda is térsz vissza? Igaz-e, hogy gyarló ember vagy csupán, s a hegytetőről a hegy lábához, a hegy lábától pedig újra a hegytetőre vágysz? Hát jól figyelj ide! Minél magasabbra vágysz, annál nagyobb mélységgel kell fizetned érte. És minél többet kapsz, annál többet kell elengedned cserébe.
Igaz-e, hogy veszíthetsz győztesként és győzhetsz vesztesként? Igaz-e, hogy félelmeid nem léteznek, csupán a veszély az, mely figyelmed szorongássá növeli? Igaz-e, hogy szenvedésed sem létezik, csupán elméd fájdalma az, mely keresztülharsog lelked színpadán?
 Azt mondod, szereted az esőt… szeresd hát monszun idején. Mert szárazságban könnyen vágyódsz az eső után. Szeresd hát, amikor minden nap veled van. 


4 megjegyzés :

  1. Megtalálja-e, keresi-e a válaszokat az ember élete fontos kérdéseire, egyáltalán: feltesz-e kérdéseket? - ezen múlik a legtöbb, hogy minden nehézségével együtt is szeretni tudja az életet. Szegény, vesztes győzők, és vesztésükben is többre jutók... Soraid látni segítenek, kedves Kinga.

    VálaszTörlés
  2. Kinga.
    Elgondolkodtató írásod megfogott.
    gyuri

    VálaszTörlés
  3. "esik, esik, hisz az a dolga"

    Üdv: Szabolcs

    VálaszTörlés