Fedák Anita: Pünkösdi töltött tojáshéj, ahogy a nagymama készíti

– Tessék megkóstolni, nagyon finom – kínálja szívesen a tálkán fekvő ételt a beregújfalusi Kovács Hajnalka. Mi ez, kíváncsiskodom, miközben kóstolgatom a különleges csemegét. Töltött tojás, mamám készítette, kapom a választ. Finom, ilyet még nem ettem, állapítom meg. És ezzel nem vagyok egyedül. Beregújfalu híres arról, hogy itt még ma is a mindennapok részei a népmesék, a balladák, a népi gyermekjátékok. Emellett a gasztronómiai különlegességei is figyelemre méltóak. Egyik ilyen ételük a pünkösdi töltött tojáshéj, amelyet néhol áldozó csütörtökre is készítettek. Az ételt a környező falvakban már csak elvétve találjuk meg és Beregújfaluban is egyre ritkább az olyan háziasszony, aki ezt az igencsak időigényes ételt megfőzi. A 72 éves Molnár Borika néni szívesen elkészíti unokájának, Hajnalkának, közben elmeséli, hogy ő kitől tanulta a receptet. – A nagyanyámtól örököltem, ő szintén valamelyik felmenőjétől kapta, én is szeretném továbbadni az unokámnak. – Mama, emlékszel mikor készítetted az első töltött tojáshéjat? – kérdezi Hajnalka. – Bizony az már nagyon régen volt, még leánykoromban. Abban az időben az emberek nagyon szegények voltak, és nem jutott mindennapra hús, mint manapság. Akkor csak tengeridara volt, meg krumpli, no meg a cibereleves. Ezt ették az emberek. A töltött tojáshéjat csak ünnepre készítettük el. Mivel a tojáshéjába bele kell tölteni a tésztát, már jó előre elkezdtük gyűjteni azokat. Miközben Borika néni magyaráz, az asztalra kerülnek a recept hozzávalói. Hajnalka is közelebb ül és figyeli nagymamája fürgén járó kezét, miközben ő is kézbe vesz egy tojást és a mama utasításai szerint cselekszik. – Vigyázni kell a feltörésnél, csak a kis végét törjük le, hogy megálljon benne a töltelék – magyarázza. Mikor összegyűlt 100 darab, akkor kimostuk és a napon kiszárítottuk. Száz darab, csodálkozik a kislány, azt meddig kellett gyűjteni? Bizony sokáig, hangzik a válasz, miközben a töltelék hozzávalói már készen vannak. – Régen azért nem így csináltuk, mint most – folytatja Borika néni. – Korábban csak egy kis szalonnát tettünk a töltelékhez, ma pedig már a füstölt sonka is belekerül. Na most két kiló lisztből tésztát gyúrok, amit erre a lenvászon abroszra lereszelek. Azon szárad a tészta és amikor már úgy gondolom, hogy jó, kockára vagdalom a szalonnát, a húst és hozzáadom a reszelt tésztához. Finomra vágott petrezselyem zöldjével ízesítem, jól megszórom borssal, sóval, csipetnyi ételízesítővel, óvatosan kézzel összekeverem és beletöltöm a tojáshéjakba, amit előzőleg finoman kikentem olajjal. Majd óvatosan megnyomkodom, mert főzésnél megdagadnak. Mikor mindegyik töltve van, sorba állítom őket a fazékba és forró sós vizet töltök rá, hogy ellepje. Egy nagy fedővel vagy tányérral lenyomatom őket és egyenletes tűzön megfőzöm. – És mikor lesz kész? – kíváncsiskodik az unoka. – Meg kell kóstolni. Kiveszek egyet, két tenyerem közé fogom és megsodrom, hogy egyenletesen törjön össze a héja, így könnyebb leszedni a tésztáról. Na, megkóstolod? Borika néni közben azt is elmondja, hogy a fiatalok, bár szeretik az ételt, ritkán vállalkoznak az elkészítésére, mert szerintük sok vele a babra. – Azt mondja a lányom, hogy ő csak akkor főz majd ilyet, ha nyugdíjas lesz. Talán ezért marad a beregújfalusi pünkösdi töltött tojáshéj az unokák kedvence. Nagymama módra...